ÖNGYILKOSSÁG
Beleőrülök az Élet fájdalmába...
Nem értem miért születtem, s élek hiába.
Minden fény lelkemben szertefoszlott,
Az álom, mely oly gyönyörű volt.
Végtelen sötétség költözött belém, hideg,
mely felemészti lelkem.
Életem reményét vesztette,
jó lenne meghalni, s végetvetni örökre...
Kimegyek a temetőbe, s kezemben a kést fogom,
Lefekszem holt kedvesem sírjára, s az eremet vágom.
Nézem, ahogy csöpög földre vérem,
felállok, s végigsimítom kedvesem sírját.
Szédülök, s leesek a földre,
s vérben úszva alszom el örökre. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
