ÖNGYILKOSSÁG
Beleőrülök az Élet fájdalmába... Nem értem miért születtem, s élek hiába. Minden fény lelkemben szertefoszlott, Az álom, mely oly gyönyörű volt.
Végtelen sötétség költözött belém, hideg, mely felemészti lelkem. Életem reményét vesztette, jó lenne meghalni, s végetvetni örökre...
Kimegyek a temetőbe, s kezemben a kést fogom, Lefekszem holt kedvesem sírjára, s az eremet vágom.
Nézem, ahogy csöpög földre vérem, felállok, s végigsimítom kedvesem sírját. Szédülök, s leesek a földre, s vérben úszva alszom el örökre. |