Te és Én... két ember távol egymástól, mégis oly közel. Nem számolom a lépteket, vajon mennyi lehet??? Te és Én... látjuk ugyanzazt a felhőket, a kék eget, tudom, s érzem, te is ebben a pillanatban erre gondolsz. Te és Én... élünk valahol-e féltekén, nézzük a messzeséget... Nézd most az eget, mily kék, s szép. Magányos éjjen lásd a sok csillagot... Én most veled vagyok akkor is, ha nem látsz s nem érhet el két karod!!
Hiányoztál ma Picim...:P |