HALÁLOM

Szeretnék úgy meghalni, hogy vérben ússzon minden,
Szeretnék csöndben, és láthatatlanul elmenni innen.
Ülni egy szobában, ott sírni át éjszakákat,
Nézni a sötétben a fekete fákat...
Ott lenni egyedül, várni a pillanatot
Átgondolni azt a keserűséget, amit az élet adhatott.

Magamba szúrni egy kést,
megúszni mégegy verést,
Egy verést az élettől,
csak futni, menekülni ettől.

Végignézni ahogy folyik a padlón a vérem,
Úgyse fog senkise sírni értem.
Nincs ki gyászolna halálomért,
Nincs ki pénzt adna feltámasztásomért.
Nincs ki átsírna miattam éjjeleket,
Nincs ki küldene nekem apró jeleket.

Nem várom meg azt hogy megszeressenek, 
akik eddig nem szerettek olyanok már nem kellenek
Nem akarom hogy szülők aggódjanak miattam,
bántani senkit se akartam.

Így képzelem el halálom,
ebben a pillanatban nagyon várom.
a vérem vörös és fekete,
a kés ott fekszik mellette,
fekete a bántás miatt,
amit eddig kaptam az életem alatt.
Vörös a szerelemtől.
A padló meg csillog a vértől.

Aki mégiscsak szeretne,
annak lépnie kellene.
Mert ha ő nem teszi, nem én fogom,
Lenne rá bármilyen okom?
Megvagyok én így is magamban,
síró, és bántó szavakban...
De tudd a halálomkor te is ott leszel,
és közben szúrós megjegyzéseket teszel.
de akkor már nem fog érdekelni,
nem fog semmit se érni.
Csak hogy még utoljára lássam a szemed,
és halálomkor is együtt legyek veled